Porteleki László


1957-ben született Budapesten. Gyermekkorát egy dunántúli faluban, Ozorán töltötte. Ez az időszak nagy hatással volt későbbi életére. Első hangszere a citera volt, később hegedülni tanult. A paraszti életforma megismerése, megélése felnőttként is segítségére van hivatásában.

 

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, ezekben az években találkozott újra a néphagyománnyal.

1974 őszén érték az első „táncházas élmények” a Muzsikás együttes klubjában, melyek hatására magyartanárnőjével, Filó Katalinnal karöltve szervezett klubesteket a Leöwey Klára Gimnáziumban. Ezeken az alkalmakon többek között ifj. Csoóri Sándor édesanyja, Marosi Julianna énekelt, Czine Mihály irodalmi estet, Sipos Mihály népzenei előadást tartott.

 

A néhány év klasszikus hegedű képzés után először a Sebő és Muzsikás együttes tagjaitól tanult népzenét. Ekkortájt kezdett hegedülni a Bartók Táncegyüttes próbáin a Toldy Gimnáziumban, a Veres Pálné Gimnázium pinceklubjában és minden adódó lehetőséget felhasználva, táncházakban.

1976 nyarán az abaújszántói népzenei táborban alakította meg a TÉKA zenekart Lányi Györggyel és Havasréti Pállal. Egy év közös munkát követően, 1977-ben megkapták a Népművészet Ifjú Mestere díjat. A Tímár Sándor vezette Bartók Táncegyüttes, és Állami Népi Együttes kísérőzenekara lettek, ahol Porteleki László volt az első népzenész prímás.

A TÉKA - klubjai, táborai, tíz éven át megjelenő önálló újságjuk (Téka Tájékoztató Füzet) révén - a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású népzenei együttese volt. Vélhetően azért is, mert roppant komolyan gondolták, hogy a táncházmozgalom nem csupán szórakozási forma, hanem az aktuális világra folyamatosan reflektáló szellemi közösség. 1977-től működött önálló klubjuk, táncházuk; a 80-as évek elejétől az Almássy téren. A péntekenként tartott, idővel elképesztő népszerűségnek örvendő, egyszerre több száz fiatalt vonzó Téka-klubban a tánctanítás mellett rendszeresek voltak a néprajzi előadások, kiállítások, beszélgetések. 1983-tól - előbb a Vadása-tónál, majd Nagykállón – szervezett, szintén fiatalok százait vonzó táncházas táboraikban a népművészet minden műfaja helyet kapott. Nem véletlen, hogy Szomjas György itt forgatta az első igazán vérbeli táncházas filmet. (A mulatság, 1989). Számos lemezük jelent meg külföldön, majd a „Feljön a nap” című 1989-ben, végre Magyarországon.

 

Porteleki László meghatározó népzenei gyűjtésekben vett részt itthon és a határon túl, Kallós Zoltán és dr. Martin György segítő támogatásával.

A hetvenes évek derekán elsőként a széki Ádám István „Icsán” és zenekarának játéka ragadta magával, majd a hangsúly Kodoba Béla és Kodoba Márton magyarpalatkai zenekarára helyeződött át. A zenészek családtagként kezelték, rengeteget muzsikálhatott velük „terepen”, miközben kialakította a maga „palatkai” stílusát. Később Zerkula Jánostól igyekezett tanulni Gyimesben. Saját szavaival élve: „Ebből a zenéből ugyanaz a fajta vadság, és ősiség, ugyanaz a puritán, egyszerű, de szuggesztív hangzás és belső motiváció árad, amit akkor éreztem, mikor ozorai dédapám verte a citeráját és énekelt hozzá.”

 

A nyolcvanas évek elejétől tanfolyamokon, majd zeneiskolákban is tanított. Egyik alapítója majd első tanára volt a Budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola népzenei tanszakának és a Veszprémi Zeneiskolában is oktatott népi hegedűt.

Játszott többek között a Sebő, Kolinda, Hegedős együttesekben is.

Nagy ívű és meghatározó másfél évtized után 1990-ben kilépett a TÉKA együttesből, ekkortól a Honvéd Művészegyüttes zenekarának prímása volt nyolc éven át.

Porteleki László 1997 áprilisában még meghívott vendégként lépett fel a Muzsikással a londoni Barbican Centre-ben, 1998 őszétől hivatalosan is a MUZSIKÁS együttes tagja lett. Ebben az évben született meg a „Bartók Album” című lemez, mely Bartók Béla népzenéhez fűződő szoros kapcsolatát kívánta bemutatni.

Az ezt követő években a Muzsikással szédületes nemzetközi karriert futott be. Az Egyesült Államoktól Új-Zélandig, Japántól Dél-Afrikáig a világ legpatinásabb koncerttermeiben lépett fel, a londoni Royal Festival Halltól a párizsi Theatre de la Ville-ig, az amsterdami Concertgebouw-tól a New York-i Carnegie Hallig. Rendre elismerően írtak róluk a vezető világlapok, folyóiratok, plusz a zenei szaksajtó. Elsőként sikerült megvalósítaniuk a népzene és a klasszikus zene fúzióját a világ jelentős színpadain, mely alkalmakon fellépett velük többek között a Takács Quartett, a BBC Szimfonikusok, a Keller Vonósnégyes, a Nemzeti Filharmonikusok, Schiff András, Jandó Jenő, Fülei Balázs zongoraművészek, Alexander Balanescu hegedűművész.

2008-ban a BBC Promsra – Európa legnevesebb komolyzenei fesztiváljára - kaptak meghívást, melynek százéves történetében először szólalt meg népzene.

Ugyanebben az évben érte őket az a megtiszteltetés, hogy az európai együttesek közül elsőként kapták meg a népzenei/világzenei szakma legnagyobb elismerését, a WOMEX Díjat.

Porteleki László a Muzsikás tagjaként lett Príma Primissima-, Magyar Örökség-, valamint Budapestért díjas is.

 

Az együttes nemes vállalása 2004 óta a „Rendhagyó énekóra” sorozat, melyet a MOL támogatásával ingyenesen tartanak országszerte, az általános- és középiskolákban.

Természetesen továbbra is jelen vannak a világzenei, népzenei színpadokon, a többezer éves autentikus magyar népdalokra, muzsikára épülő koncertprogramjaikkal.

 

Porteleki László, családi zenekarát POROS néven 2009-ben alapította, velük elsősorban táncházakban, klubokban muzsikál. Fiatal, más zenei műfajokban jeleskedő előadóművészekkel is rendszeresen és szívesen dolgozik. Ezeken a népzenén alapuló, alternatív programokon, gyakori társai Lajkó Félix, Porteleki Áron.

A nagy sikerű „Felszállott a páva” programban eredményesen mentorál fiatal zenekarokat, szólistákat.

Videók