Porteleki László
1957-ben született
Budapesten. Gyermekkorát egy dunántúli faluban, Ozorán töltötte. Ez az időszak
nagy hatással volt későbbi életére. Első hangszere a citera volt, később
hegedülni tanult. A paraszti életforma megismerése, megélése felnőttként is
segítségére van hivatásában.
Középiskolai tanulmányait
Budapesten végezte, ezekben az években találkozott újra a néphagyománnyal.
1974 őszén érték az
első „táncházas élmények” a Muzsikás együttes klubjában, melyek hatására
magyartanárnőjével, Filó Katalinnal karöltve szervezett klubesteket a Leöwey
Klára Gimnáziumban. Ezeken az alkalmakon többek között ifj. Csoóri Sándor
édesanyja, Marosi Julianna énekelt, Czine Mihály irodalmi estet, Sipos Mihály népzenei
előadást tartott.
A néhány év
klasszikus hegedű képzés után először a Sebő és Muzsikás együttes tagjaitól
tanult népzenét. Ekkortájt kezdett hegedülni a Bartók Táncegyüttes próbáin a
Toldy Gimnáziumban, a Veres Pálné Gimnázium pinceklubjában és minden adódó
lehetőséget felhasználva, táncházakban.
1976 nyarán az
abaújszántói népzenei táborban alakította meg a TÉKA zenekart Lányi Györggyel
és Havasréti Pállal. Egy év közös munkát követően, 1977-ben megkapták a
Népművészet Ifjú Mestere díjat. A Tímár Sándor vezette Bartók Táncegyüttes, és
Állami Népi Együttes kísérőzenekara lettek, ahol Porteleki László volt az első
népzenész prímás.
A TÉKA - klubjai,
táborai, tíz éven át megjelenő önálló újságjuk (Téka Tájékoztató Füzet) révén -
a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb hatású népzenei együttese volt.
Vélhetően azért is, mert roppant komolyan gondolták, hogy a táncházmozgalom nem
csupán szórakozási forma, hanem az aktuális világra folyamatosan reflektáló
szellemi közösség. 1977-től működött önálló klubjuk, táncházuk; a 80-as évek
elejétől az Almássy téren. A péntekenként tartott, idővel elképesztő
népszerűségnek örvendő, egyszerre több száz fiatalt vonzó Téka-klubban a
tánctanítás mellett rendszeresek voltak a néprajzi előadások, kiállítások, beszélgetések. 1983-tól - előbb a Vadása-tónál, majd Nagykállón –
szervezett, szintén fiatalok százait vonzó táncházas táboraikban a népművészet
minden műfaja helyet kapott. Nem véletlen, hogy Szomjas György itt forgatta az
első igazán vérbeli táncházas filmet. (A mulatság, 1989). Számos lemezük jelent
meg külföldön, majd a „Feljön a nap” című 1989-ben, végre Magyarországon.
Porteleki László meghatározó
népzenei gyűjtésekben vett részt itthon és a határon túl, Kallós Zoltán és dr.
Martin György segítő támogatásával.
A hetvenes évek
derekán elsőként a széki Ádám István „Icsán” és zenekarának játéka ragadta
magával, majd a hangsúly Kodoba Béla és Kodoba Márton magyarpalatkai zenekarára
helyeződött át. A zenészek családtagként kezelték, rengeteget muzsikálhatott
velük „terepen”, miközben kialakította a maga „palatkai” stílusát. Később
Zerkula Jánostól igyekezett tanulni Gyimesben. Saját szavaival élve: „Ebből a
zenéből ugyanaz a fajta vadság, és ősiség, ugyanaz a puritán, egyszerű, de
szuggesztív hangzás és belső motiváció árad, amit akkor éreztem, mikor ozorai
dédapám verte a citeráját és énekelt hozzá.”
A nyolcvanas évek
elejétől tanfolyamokon, majd zeneiskolákban is tanított. Egyik alapítója majd
első tanára volt a Budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola népzenei
tanszakának és a Veszprémi Zeneiskolában is oktatott népi hegedűt.
Játszott többek
között a Sebő, Kolinda, Hegedős együttesekben is.
Nagy ívű és
meghatározó másfél évtized után 1990-ben kilépett a TÉKA együttesből, ekkortól
a Honvéd Művészegyüttes zenekarának prímása volt nyolc éven át.
Porteleki László 1997
áprilisában még meghívott vendégként lépett fel a Muzsikással a londoni Barbican
Centre-ben, 1998 őszétől hivatalosan is a MUZSIKÁS együttes tagja lett. Ebben
az évben született meg a „Bartók Album” című lemez, mely Bartók Béla népzenéhez
fűződő szoros kapcsolatát kívánta bemutatni.
Az ezt követő
években a Muzsikással szédületes nemzetközi karriert futott be. Az Egyesült
Államoktól Új-Zélandig, Japántól Dél-Afrikáig a világ legpatinásabb
koncerttermeiben lépett fel, a londoni Royal Festival Halltól a párizsi Theatre
de la Ville-ig, az amsterdami Concertgebouw-tól a New York-i Carnegie Hallig.
Rendre elismerően írtak róluk a vezető világlapok, folyóiratok, plusz a zenei szaksajtó.
Elsőként sikerült megvalósítaniuk a népzene és a klasszikus zene fúzióját a
világ jelentős színpadain, mely alkalmakon fellépett velük többek között a Takács
Quartett, a BBC Szimfonikusok, a Keller Vonósnégyes, a Nemzeti Filharmonikusok,
Schiff András, Jandó Jenő, Fülei Balázs zongoraművészek, Alexander Balanescu
hegedűművész.
2008-ban a BBC
Promsra – Európa legnevesebb komolyzenei fesztiváljára - kaptak meghívást,
melynek százéves történetében először szólalt meg népzene.
Ugyanebben az évben
érte őket az a megtiszteltetés, hogy az európai együttesek közül elsőként
kapták meg a népzenei/világzenei szakma legnagyobb elismerését, a WOMEX Díjat.
Porteleki László a Muzsikás
tagjaként lett Príma Primissima-, Magyar Örökség-, valamint Budapestért díjas is.
Az együttes nemes
vállalása 2004 óta a „Rendhagyó énekóra” sorozat, melyet a MOL támogatásával
ingyenesen tartanak országszerte, az általános- és középiskolákban.
Természetesen
továbbra is jelen vannak a világzenei, népzenei színpadokon, a többezer éves
autentikus magyar népdalokra, muzsikára épülő koncertprogramjaikkal.
Porteleki László, családi
zenekarát POROS néven 2009-ben alapította, velük elsősorban táncházakban,
klubokban muzsikál. Fiatal, más zenei műfajokban jeleskedő előadóművészekkel is
rendszeresen és szívesen dolgozik. Ezeken a népzenén alapuló, alternatív
programokon, gyakori társai Lajkó Félix, Porteleki Áron.
A nagy sikerű
„Felszállott a páva” programban eredményesen mentorál fiatal zenekarokat,
szólistákat.