30 éve fogtam először nagybőgőt a kezembe, és akkor már 7 éve klasszikus zenét tanultam csellón.
Ez nem azt jelenti, hogy már bazi öreg vagyok, hanem hogy olyan szerencsés, hogy korán kezdtem a zenei tanulmányaimat.

Rögtön bandában kezdtem játszani, mert az akkor alakuló helyi együttesből, a Lókötő zenekarból, később Marton zenekar (tagok:Salamon Feri, Liber Bandi, Kása Béla) pont bőgős hiányzott, és mindenki egyetértett abban, hogy a cselló az pont olyan mint a nagybőgő, tehát ez nekem menni fog.
Ekkor voltam 13 éves.

Középiskolás éveim alatt szorgalmasan jártam szerencsére nem csak a lányokhoz, hanem Székesfehérvárra továbbképzésekre, valamint az Óbudai zeneiskolába elsősorban Havasréti Palihoz, de Csoóri Sanyi lendületes széki brácsavonása is mutatta a követendő példát.

Együtt tanulhattam a zenét ott Halmos Attilával ,Árendás Péterrel. Hívtak is muzsikálni, hogy csináljunk bandát, de Anyukám nem engedett,

Így nem lettem Tükrös tag. Azért szerencsére így is képviselve vagyunk családilag a Tükrösben.

A középiskola elvégzése után eszembe sem jutott a továbbtanulás, csak a zene érdekelt. 19 évesen már profi zenésznek mondhattam magam, legalább is státuszilag, mert tudásban biztos nem, a Bihari János Táncegyüttesnél találtam magam, mint főállású zenész.

Mellette megtaláltuk egymást a Csík zenekarral, ahol talán 3 évig voltam, de lehet hogy csak kettőt, majd egyszer megkérdezem Janikát. Az biztos, hogy közben váltunk együtt a Népművészet Ifjú Mestereivé, valamint megnyertünk egy népzenei versenyt is. (Nem a Most múlik pontosan című számmal)

Ezután robbant be az életembe 2 erdélyi zenész, Szabó Viktor mezőkölpényi prímás és Csurkulya József péterlaki cimbalmos, (nem szeretném kihagyni a zenekar 3. tagját sem, Bartha Z Ágostont, budapesti brácsást sem,) akikkel kisebb megszakításokkal 10 évig játszottam együtt a Cifra zenekar tagjaként, elsősorban Svájcban. A napi 6-8 óra együtt muzsikálás ezekkel az erdélyi ZENÉSZEKKEL volt zenész életem nagy iskolája.

Közben azért hogy nagyon ki ne essek a hazai zenei élet körforgásából, és persze mert megkeresett Kelemen Laci, aki akkor a Zsurávszky Zoltán vezette Budapest Táncegyüttes zenei vezetője volt, 3 nagyon hasznos évet profiskodtam náluk. Itt a legfontosabb útravalóul az autentika feltétlen tiszteletét kaptam.Együtt játszhattam Papp István Gázsával, Molnár Mikivel, Árendás Petivel, Balogh Kálmánnal.

Gázsa zenekarában azóta is játszom, most volt a 20 éves jubileumi koncertünk.